Bemutatkozás

Mindig szerettem utazni...

Vágytam látni, utazni, tapasztalni, érezni, hogy milyen a világ és hogyan gondolkodnak benne az emberek. Belevágtam nagy kihívásokba, váratlan fordulatokba. Így jártam USA-ban, Üzbegisztánban, Brazíliában és segédkeztem az Amazonasz mentén élő közösségeknek is.
Mindeközben dolgoztam magáncégnél, állami szférában és multinacionális vállalatnál.
Fontos volt számomra, hogy testközelből érezzem az eltérő földrészeken és kultúrákban élő embereket, hogy személyesen találkozzam velük és megismerjem problémáikat, megoldásaikat, örömeiket, bánatukat. Átmozgató, mély és széleskörű tapasztalatokat szereztem így.

Kerestem a boldogságot...

Utazásaim során volt szerencsém találkozni gazdag-boldog emberrel és szegény-boldog emberrel és köztük ezek minden kombinációjával. Kerestem, hogy mi a közös azokban az emberekben, akik jól érzik magukat a bőrükben és azt, hogy mennyiben függ ez a körülményeiktől.
Földrészektől függetlenül láttam meg az emberek személyes problémáinak hasonlóságát. Boldogságot, örömet nem lehet csupán anyagiakért cserébe kapni. Érezhetjük magunkat magányosnak a legszebb palotában vagy egy jó társ mellett, és megélhetjük a belső szabadságot, kiegyensúlyozottságot a legegyszerűbb körülmények között is.
Megértettem, hogy a boldogság valóban nem a körülményeken múlik elsősorban. Van valami más titok, mely a belső megelégedettséget rejti.

Felismertem, hogy bennünk van a titok kulcsa...

Találkozásaim tükrében egy igen egyszerű igazságot láttam meg: a boldog emberek szeretik önmagukat és elfogadják életüket. Ilyen egyszerű?!
Önmagunkat magunkkal visszük mindenhova. Bárhol is járunk, bármilyen helyzetben is vagyunk, a magunkkal való kapcsolat meghatározza hogylétünket. Kulcs ahhoz, hogy hogyan éljük meg és értelmezzük élethelyzeteinket és azok következményeit.

Utazásaim egyúttal belső lelki tájakon is vezettek

Útjaim során arra is fény derült, hogy helyszíntől, életkortól és státusztól függetlenül gyakran elérkezünk egy olyan állomásra - többnyire krízis formájában - amely lassításra kényszerít. Ugyanakkor felhívást is intéz felénk egy bizonytalanul induló, mély utazásra: igazi önmagunk teljesebb megismerésének kalandjára és egy új útirány feltérképezésére.

Ezek a fordulópontok félelmetesek és egyszerre vonzóak is voltak a számomra. Félelmetes, mert bizonytalan és ismeretlen. Nem tudtam, hogy mi lesz, mi vár rám, vagyok-e elég jó, van-e lelkileg elég erőm? Ezekben a helyzetekben erős volt az ösztönös vonzás, a „gravitáció”, hogy minden maradjon úgy, ahogy eddig is.
Egyszerre húzott vissza a megszokott, biztonságos életstílus mellett maradás és egyszerre vonzott a fejlődés, a megújulás és saját lelkem kiterjesztésének lehetősége.
Megharcolva ezt a dilemmát, többször elindultam az ismeretlenbe és visszatekintve kivétel nélkül úgy látom, hogy érdemes volt.

Sosincs késő változtatni!

Azt gondolom, hogy sosincs késő, hogy felfedezd és jobban megértsd önmagad. Ezen a merész utazáson kísérődül szegődöm és segítek, hogy kiteljesedjen a benned rejlő élet, hogy változtass eddigi működésmódodon és megújuljon az önmagadról alkotott belső képed.
Mivel nincsenek könnyű és kész megoldások, ezért együtt keressük a Benned lévő lehetőségeket és válaszokat. Új gondolatokat ébresztek, mellyel célom, hogy berögzött tudást és szokásokat zavarjak meg, tágabbra nyissam a látóhatárodat és jobban megismerd valódi önmagad.